Sokan gondolják, hogy az Amőba egy egyszerű játék. De ha mélyebben beleásod magad a történelmébe, sok érdekes dolgot fedezhetsz fel. A játék eredetének kutatása azt mutatja, hogy különleges helyet foglal el a játékok világában.
Az Amőba játék az egyik vagy másik formában sok nép életében és kultúrájában megjelent. Különböző országokban különböző neveken ismerték.
Ókori Egyiptomban nyomokat találtak egy hasonló játékról, amelyeket a templomok tetejére véstek. Akkoriban "Seega"-nak nevezték, és köveket használtak játékbábuként, ami a játék spirituális jelentőségére is utalhat. Az ókori egyiptomiak megalapozták az Amőba játékot, kitalálva az első változatát.
A rómaiaknak is volt saját változatuk, amelyet "Terni Lapilli"-nek hívtak. A nekünk ismert x-ek és 0-k helyett speciális szimbólumokat használtak, amelyeket közterületeken emlékművekre véstek.
Ókori Indiában is volt saját változatuk, amelyet "Pada"-nak hívtak, ahol a feladat egy adott minta létrehozása volt kagylók vagy kis kövek segítségével.
A játék népszerűsége különböző ókori kultúrákban azt mutatja, hogy egyszerűsége és izgalma ellenére időtálló - ez a játék az időkőtől a mai papírig terjedt el.
Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért hívják ezt a játékot angolul "tic-tac-toe"-nak. Az egyik válasz az lehet, hogy a ceruza hangja, amikor rajzol, hasonló a szó kiejtéséhez. Ugyanakkor nincs pontos válasz erre a kérdésre.
Amőba, amely magyarul az "amőba" szót jelenti, elsőre furcsa választásnak tűnhet egy olyan játékra, amelynek semmi köze nincs az egyszerű, sejtszerű organizmusokhoz. Azonban a név eredete valószínűleg a játék alapvető formájára és struktúrájára utal. Az amőbák egyszerű, változó alakú lények, és az Amőba játékban lévő vonalak és jelek is egyszerűek és gyakran változnak, a játékosok lépéseinek függvényében.
A Tic-tac-toe annyira népszerű az egyszerűsége miatt. Nem kell tudni a nyelvet vagy különleges eszközöket, hogy játszhassunk.
A Tic-tac-toe nem csak egy játék. Ez a mi történelmünk része. Minden alkalommal, amikor játszunk, a magunk módján folytatjuk azokat a régi hagyományokat, amelyeket távoli őseink alapítottak meg.